Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem tudok rendszeresen hírekkel szolgálni, de hát errefelé a számítógép és az internet nem mindennapos dolog. A telefonomra sikerült internetet varázsolni (annyira nem volt bonyolult, csak nekem eszembe sem jutott, mert az otthon használt telefonom nem tud még ilyen modern dolgokat). Így nem vagyok teljesen elvágva a külvilágtól, de ritkán használom.

Az ünnepség sokkal nagyobb volt, mint amire számítottam. Azt megelőző 2 nap már elkezdtünk mindenféle finomságot sütni. Élveztem, hogy valódi résztvevője vagyok a készülődésnek. Remélem otthon is sikerül majd reprodukálni egy-két finomságot. A kedvencem egy édesség, olajban ropogósra sütött tészta melaszba áztatva majd igazi, frissen lereszelt kókuszba forgatva. Hmmm. Nagyon fincsi. Volt még fánkszerűség is, meg köményes-szezámos sós rágcsa. A program napján egy óriási lábos, kondér nem is tudom mi a megfelelő szó rá rizspudingot főztek, ami tejberizst jelent, de itt rizspuding néven fut. 110 liter tej 12 kiló rizs és 6 kiló cukor…. Ez aztán mennyiség. 

/ricepudding cooking/

Mert a programot követően a nézők ingyen ebédet/uzsonnát kaptak. Ez 1500 tálnyi ételt jelentett! Műanyagtányér helyett préselt levéltányérokon tálalva. Szóval rengeteg ember volt, több iskolából jöttek a diákok, meg a falu apraja nagyja, vezetősége. 

 /dance classical style/

Maga a program főleg táncokból és beszédekből állt, sajnos a beszédekből egy szót sem értettem…. Ezen kívül volt még néhány dal is. A táncok továbbra is nagyon tetszenek, volt tánc a klasszikus stílusban, voltak különböző néptáncok, például tharu, ez a népcsoport lakja a környező falut és nem tudom mi a táncstílus neve, de itteni könnyűzenére készült koreográfiák. Mindezek után utolsó táncként robot-dance. J Hét gyerek az iskolai egyenruhájukban adta elő, amit tanítottam nekik. Szerintem ügyesek voltak és a visszajelzések is jók, legalábbis ami hozzám eljutott. Együtt izgultam velük végig az előadásokat miközben „hivatalos” fotósként rögzítettem is az eseményeket.

 /robot dance/

Nagyon nagyon élveztem azt az 5 napnyi sürgés-forgást amíg itt voltak Kathmanduból is 25-30-an az ashram alapításának évfordulója alkalmából segíteni meg fellépni. Tényleg elememben voltam és úgy éreztem kinyíltam teljesen, kiléptem az óvatos megfigyelő szerepből már ismertem annyira a szokásokat és a mindennapi rutinokat, hogy el tudtam engedni magam. Szerveztem, besegítettem a főzésbe, próbáltunk, táncolunk, viccelődtünk, nevettünk, mesét olvastunk, beszélgettünk. És ahogy vége lett jött az érzés, hogy ez az 5 hónap nagyon hamar el fog szállni, és hogy akár több időt is el tudnék tölteni az emberekkel itt Terain és Kathmanduban. És akkor még ott vannak az ország felfedezésére irányuló terveim. Tényleg az az érzésem, hogy befogadott a közösség, van akikkel baráti a viszony, másokkal egész testvéri és van akik nagyon jó kis diákjaim… J

Mikor kérdezik, hogy el tudnám-e képzelni, hogy itt éljek egyelőre még az a válaszom, hogy nem. Néhány évet nagyon szívesen. Úgyhogy az eddig kapott három ajánlatot, hogy rendes férjet keressenek nekem visszautasítottam (külső emberek ajánlkoztak match-makernek, nem az ashramban élők). J De azért nyitva tartom a szemem, hátha szembejön egy királyfi fehér lovon, vagy tehénen, esetleg elefánton. J 

/chasing the cows back to the shed/

A másik nagy történés február végén az volt, hogy a teheneknek elkerítettek egy részt a mezőn, ahova ki lehet őket engedni az istállóból és szabadon bóklászva legelészhetnek. Szóval a tehenek kieresztése is szép pillanat volt. Aztán pár napja ebéd közben valaki észrevette, hogy kiszöktek a tehenek a rétről, úgyhogy szaladtak visszafogni őket. Mind meglett és csak az egyik szarva sérült meg egy kicsit, úgyhogy nem történt túl nagy baj. Az állatvilággal tovább ismerkedek, gyönyörű madarak vannak, sokfélék és nagyon szépen énekelnek, repülnek meg csak vannak. J Aztán valami mókus-menyét féle hosszú farkú kisállatokat is láttam a kertben. Meg mikor elmentem egy közeli városba gyönyörű lepkékkel találkoztam és néhány majommal is. A rovarokból is egyre több van sajnos ahogy melegszik az idő…. őket nem szeretem, tele vagyok csípésekkel. Most virágzik egy gyönyörű fa, nagy piros virágai vannak, tényleg nagy, tenyérnyi, azok ülnek az ágakon.

/the flower of my new favourite tree/

Kezd nagyon meleg lenni a szervezetem kicsit küszködik, hogy most kitalálja milyen évszak is van. Kezdetben a nagy hőmérsékletingadozása éjszaka és nappalok között, most meg a nyári meleg, pedig még csak tavasznak kéne lennie. Bár ez itt a tavasz, áprilissal kezdődik a nyár. Pedig már most olyan forró júliusi idő van… A gyerekek nevetve jegyezték meg, hogy én is kezdek „fekete” lenni. Ők persze a világos bőrt szeretik. Egyszer megégtem, azóta óvatosan tartózkodok a napsütésben. Bár így, hogy napközben iskola van a legnagyobb melegben behúzódunk a házba, ahol szintén nincs hűvös, de legalább nem süt a nap. A délutáni szél megváltásként szokott érkezni.

Meg vannak elégedve az aktív részvételemmel. Élvezem is, úgyhogy ez így jó. Az utóbbi hetekben főleg gyomláltam, meg a teheneknek érkező préselt kukoricát szárítottuk a tetőn, annak a cipelésében, lapátolásában segítettem, meg majdnem minden este chapatit készítek, így már az első két lépésben közel profi lettem. Hogy mikor kell megfordítani a készülő „palacsintákat” azt még nem mindig találom el, így van, hogy túlsül és kilyukad, vagy utána nem fújódik fel a parázson, mint egy lufi, mert összesült. De majd belejövök abba is, bár egyre kevésbé lesz kellemes a tűz mellett üldögélni. A tehenek etetésében is időnként segédkezem és kezdem leépíteni a „nem tudta ezt Mehemed, így felrúgták a tehenek” verses mese kapcsán kialakult félelmet, már meg merem ütögetni az oldalukat, hogy forduljanak vagy menjenek odébb, hogy odaférjek a vödrökkel.

/the cowfood arrived/

Reggelente továbbra is jógázom, napközben kis fizikai munka, jó kis alakformáló edzés. Tartottam attól, hogy fogyni fogok, de a múlthéten felfedeztem, hogy van mérleg és megnyugodtam, hogy nem. Hat-hét hete mezítláb járok, imádom! A múltkor mikor segítettem a tehenek etetésében és belebújtam az eddig nagyon szeretett kényelmes túraszandálomba, de nem volt jó érzés. Megszokta a lábam a szabadságot. A térdem változóan bírja a földön ülést és guggolást, a tartásom már egyenesebb, azt észrevettem. Vannak napok mikor nagyon jól tudok törökülni vagy térdelni, máskor kimászni is fáj az ágyból a térdemnek… Gyomláláskor mikor elfáradok a guggolásban lehajolva folytatom, ilyenkor a gyerekek szólnak, nyugodtan „ülj le” de az ülj le guggolást takar. J Pár hete kiment a bokám, tavalyelőtt nyáron szerzett hasonló sérülés után 6 hónap kellett, hogy újra jó legyen. Ez most gyorsabban gyógyul, kapott egy kis segítséget az itt dolgozó természetgyógyászoktól: masszázs vajjal, vörös sárpakolás, gőzkabin (bár az az egész testemnek nagyon jól esett). Van 5-6 állandó páciens, valaki itt is lakik, van aki a faluból jár ide kezelésre, speciális jóga, masszázsok, különböző sárpakolások, forró és hidegvíz, tisztítókúrák, diéta, gőzkabin ezekből áll a kezelés azon része, amit eddig láttam. A holisztikus szemlélet érvényesül, az eldugult orrom miatt kaptam étkezési tanácsokat. J

A szobámat egy hónapig megosztottam egy osztrák lánnyal, jóba lettünk, úgyhogy nyáron majd teszek egy bécsi látogatást.

Múlthét vasárnap volt Siva születésnapja, ezen az éjszakán az a szokás, hogy tüzet raknak, énekelnek, táncolnak, dohányoznak és alkoholt fogyasztanak, bár az utóbbi kettő az ashramban persze nem volt része az ünneplésnek. De volt nagy tábortűz a kertben. 

/Celebrating Shiva's birthday/

Eszter a turista is megkezdte ismerkedését az országgal. Pár hete voltam Devghatban, ami egy hindu zarándokhely. Ez egy kis falu két folyó találkozásánál, amik később a Gangeszbe ömlenek. Sok hindu jön, hogy megfürödjön a folyóban. A faluban, kisvárosban ashramok, szanszkrit főiskolák vannak, templomok, kertek szobrokkal, tényleg szép hely.

 /Devghat/

Csütörtökön Lumbinibe látogattam el, ahol Buddha született. Legalábbis a VI. században Ashoka emelt itt egy oszlopot, amin ez áll. A világörökség része és nemzetközi béke szimbólummá kezd válni. Rengeteg ország emelt itt templomot, meg is látogattuk Sri Lankát, Myanmart, Kínát, Japánt, Franciát, Koreát, Nepált. Nagyon különbözőek, a legtöbb mellett egy monostory is van. Nekem nagyon tetszett kívülről a kínai, de belül egy óriási aranyozott szobor volt, az már kevésbé tetszett. A régi palota helyén, ahol ténylegesen született egy templom áll és körülötte a kertben rengeteg gyönyörű nagy fa van, amikről imazászlók ezrei lógnak. Gyönyörű…. Kerestem egy csendes helyet az egyik fa tövében, ahol meditáltam. Olyan nyugalom és béke járt át, amit ritkán él meg az ember, tényleg különleges volt. Úgyhogy örülök, hogy eljutottam ide.

 

 Most a hétvégén nyaralok. Igazi nyári vakáció. Saurahába látogattam el az osztrák lánnyal és egy dán nő is csatlakozott hozzánk. Ez a városka a Chitwan Nemzeti park szélén fekszik és igazi nyaralóváros, a nepáliak is ide járnak lazítani, olyan a hangulat, mint egy dél-európai mediterrán tengerparti városkában. Pedig itt nincs tenger csak egy folyó. Tegnap reggel fürödtem a folyóban az elefántokkal.

Nagy élmény volt, úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, rengeteget nevettem. J Utána a helyiekkel úsztam is a folyóban, bár később kiderült, hogy aligátorok lakják. De szerencsére nem találkoztam eggyel sem és már nagyon hiányzott az úszás a víz, pláne, hogy már nagyon meleg nyár van 33 fok körül. Délután mentünk a dzsungelbe elefántháton kirándulni, az is nagy élmény volt, bár a dzsungelből nem sokat láttunk, néhány majmot, őzet, madarakat, vadon élő kakast is! J

 Reggelente a folyóparton reggelizünk, tényleg tiszta luxusnyaralás. De ma már megyek vissza az ashramba. De teljesen lenyűgöztek az elefántok. J Nagyon helyes állatok. Szóval az elmúlt napokban igazi turista voltam, aztán ma visszatérek az ashramba. Kíváncsi vagyok hogy fogok boldogulni a helyi közlekedéssel, de optimista vagyok.

Április elején jelentkezem újra! Addigis jó tavaszodást otthon!

Namaste!

 Az ashramban nincs internet és a faluban sincs erre lehetőségem ezért maradtak el a rendszeres életjeladások. Most a hétvégén nyaralok (majd írok erről is), de most feltöltöm amiket eddig írtam, mert egy ideig bíztam benne, hogy idővel újra előfizet az egyik vendéglő az internetre, de sajnos nem. A legutóbbi közzétételkor külön akartam a két témáról szóló részt feltölteni, de ha jól látom az egyik eltűnt. Szóval most két régi írást olvashattok februárról, aztán holnap írok arról is merre jártam az elmúlt hetekben.

I have no internet access so now I upload the old posts what I didn't have a chance before. The second half is in English. This weekend I'm having a vacation that's how I have internet. So tomorrow I will write about what happened since the 15th of February.

2013.február 6.

Nagyon-nagyon élvezem napjaim a természet lágy ölén. Itt kevesebben laknak kb. 50-60-an, ettől olyan az egész, mint egy nagy család, és máris tagjának érzem magam. Már az első reggel elfogott egy megmagyarázhatatlan jóérzés, hogy itt a helyem, végignéztem a harmincegynéhány gyereken a ködfátyolon átszűrődő fényben és tudtam, hogy jó helyem lesz itt. És az is van. 

/Én a ház tetején - Me on the top of the house/

Egy napom úgy néz ki, hogy 5-5:15 körül kelek 5:30tól 6:15ig jógázom, 6:30-6:45 körül reggeli. Az iskola a gyerekeknek 7-kor kezd, közös énekléssel 7:30-ig. Én angolt tanítok mindhárom osztályban (4-5-6) és szociális tantárgyat a negyedikben, ami leginkább földrajz és történelem ötvözve, illetve az erkölcs és jog óránkat tudnám még ide sorolni (mert gimiben nekem volt ilyen is). Úgyhogy négy órám és két lyukasórám van délig. A lyukasórában általában készülök az óráimra, vagy olvasok. Délben ebédelünk és utána jön a délutáni munkaidő, ami kb. 13:00-tól 15:30-16:00-ig tart, attól függ ki mennyi idő alatt végez a feladatával. Utána kis pihi, aztán még van 16:30-tól 18-18:30-ig feladat, ekkor nem szoktak rám osztani semmit, csak megyek és csatlakozom ahova épp kedvem van, vagy pihenek. Aztán 6-fél7 körül van meditálás. Gyönyörű a templom, szerintem a környék legszebb épülete lehet, bár még nem jártam nagyon be a környező falvakat. Béke és nyugalom van benn, könnyebb lecsendesíteni az elmém, mint bárhol máshol, úgyhogy szeretem az esti meditálásokat. Aztán 19:30 körül vacsorázunk. Utána én általában már elvonulok. A gyerekek 22:00-ig még leckét írnak, aztán mennek aludni, mert 4-kor kelnek és mennek a tehenekhez. 

/templom, azóta átfestettek néhány dolgot rajta - the temple but now it's repainted/

Az első napokban mustármaggal foglalkoztam, a folyamat úgy néz ki, hogy, lekaszálják a mustárt, utána kiterítjük egy placcon és egy traktor össze-vissza átmegy rajta, átforgatjuk, a traktor újra jön, majd a szálakat lerázogatva elkülönítjük a magoktól a füvet, a placcon maradnak a magok. Először a nagyját, aztán szép fokozatosan tisztul a föld és végül csak a mustármagok maradnak. Ekkor ezeket átszitáljuk a már jól ismert mindenre használatos fonott tálcákon, majd a mustármagot kannával mérve zsákokba töltjük.

Aztán ültettem már krumplit és brokkolit is. Épp a brokkoli ültetése előtti nap csodálkoztam rá, hogy milyen természetességgel pakolják a friss trágyát ki a tehenek alól két kézzel a gyerekek. Elgondolkodtam, hogy vajon nekem el jönne-e egyszer ez a pillanat. Másnap a frissen trágyázott veteményesben jöttem rá, hogy nem zavar, hogy az nem csak sár, amibe a brokkolikat ültetgetem, ott már a föld részének tekintettem a trágyát. Azért a tehén alól továbbra sincs kedvem kipakolni, de lehet, hogy egyszer el jön az is. 

/munka a mustármaggal - working with the mustard/

60 tehenük van, úgyhogy rengeteg tejet iszunk meg joghurtot eszünk, isteni a joghurtjuk. Meg csinálnak tejszínt és vajat is, meg valami sajtféleséget, amit eddig csak levesben ettem, de úgy nagyon finom. Egyik nap túró is volt vacsorára! Szóval a tej fontos része az étkezésnek itt. Egyébként még nagyon sok brokkolit, újhagymát és karalábét eszünk. Nekem vendégnek még krumplit is gyakran készítenek, de ők azt ritkábban esznek, gyakori még a karfiol és a retek is, ezeknek a szárát is megeszik. Itt a zöldségek mellett gyümölcs is gyakrabban kerül a tányérra: banán és papaya (frissen nagyon jók, de mikor belefőzik a levesbe, vagy a zöldségek közé, az egyelőre számomra furcsa). A banánban nagy magok vannak. Próbáltam elméletet gyártani, hogy vajon otthon miért nincs, de aztán rákérdezve kiderült, hogy ez ilyen fajta banán és, hogy a másik fajtában itt sincsenek nagy magok. Miután én bőszen köpködtem a magokat felvilágosítottak, hogy meg lehet enni őket.  Hát igen… Részben kezdek belejönni az evésbe, az első alapszabály, hogy szabadság van, bármit lehet enni bármivel, úgy keverem össze a tányéromon levő dolgokat, ahogy kedvem tartja, és kézzel-lábbal-kanállal lehet enni. 
 Első találkozásom a cukornáddal többeket mosolyra fakasztott. Szerintem ez a fogorvosok rémálma: foggal hámozzák meg és utána megrágják a belsejét kiszívva a friss-édes levet, majd kiköpik a szálakat. Ha fel van darabolva már én is tudom enni, de az én fogaim nem ezen edződtek, úgyhogy nem akarom tesztelni, hogy a csomókon át is tudnának-e hámozni... Korábban a faluban sétálva láttam, ahogy egy kisgyerek nádat rágcsált, de nem gondoltam, hogy másnap már én is fogok.

A legtöbb délutáni műszakot az asztalosműhelyben segédkezve töltöttem, mert kiválóan tudok csiszolni. (Remélem, apukám ezt olvasva kihúzza magát, hogy az én lányom!) Eleinte a templom tetejére csiszoltunk korlátot, de néhány napja már ágyakkal foglalkozunk. A szellemi és a fizikai munka pont jó összhangban van. Jó, hogy az angolórákon kiélhetem a kreativitásom (itt most anyukám húzza ki magát és mosolyodik el) és az órákra készülés időnként kihívást is jelent, hogy hogyan tegyem érdekessé a nyelvtant is, vagy hogyan bírjam rá őket az aktív részvételre. Mert bár néhány lelkes diák minden osztályban van, vannak, akik a hajnali 4 órai kelés és reggeli 2 órás munka után 10 körül már bóbiskolnak vagy el is alszanak az órán. Nem szoktam felébreszteni őket, de igyekszem, hogy ne akarjanak elaludni.  Például, ha többet tudnék a fociról az már fél siker lenne, mert a gyerekek 85%-a focirajongó, de sajnos nálunk a húgom volt az ügyeletes foci VB néző…

 Egy csomó ötletemhez kéne internetet használnom, vagy nyomtatnom dolgokat, fénymásolni, ezek itt mind nincsenek, de már áldom a tanácsot, hogy hozzak magammal laptopot! Kincsek vannak rajta még gimiből meg innen-onnan, amit szerintem akkor elmentve nem is gondoltam, hogy később milyen hasznát fogom látni. Próbáltam írni nekik beszéd-gyakorláshoz szituációkat, aztán megakadtam, mert a legtöbb szituációs gyakorlat, amiben az angoltanulással töltött évek alatt részem volt tőlük annyira távol áll, de végül küldtem őket piacra zöldséget árulni, meg eltévedt turistát útbaigazítani meg ilyesmik.

Az időjárás itt egyáltalán nem emlékeztet a télre, olyan szeptemberi idő. Most is egy rövidujjúban ülök a szobámban nyitott ablakoknál, pedig már 6 óra és lement a nap. Nagyon élvezem a napsütést, de nem tudom, hogy fogom bírni a nyarat, mert volt már egy olyan meleg nap, ami elment volna nálunk egy július közepének simán és ez itt a tél… Mondjuk reggelek nagyon ködösek, annyira, hogy a nap csak olyan 10-11 körül tör át a ködfelhőkön, addig csak szűrt, borús fény van. Az egyedüli nehézség a koromsötétben felkelés… De lassan hozzászokom.

A szobám a második emeleten van kilátással a rizsföldekre és a hegyekre, amik mögött már India van. Van két ágy, egy szekrény és egy kisasztal. Ami viszont újdonság az előzőhöz képest, hogy saját fürdőszobám van, amit igényem szerint takaríthatok. És angol wc, az országban az első, amivel találkoztam! Nem volt bajom az állós/guggolós pottyantóssal a Kathmandu ashramban, de felmerült bennem, hogy azért egy kellemetlen hasmenéses időszak esetén nem lehet túl jó. Azt hittem, hogy az otthoni is sokszor furcsán működő emésztésem hamar kidől majd, de csak a negyedik héten volt néhány rosszabb napja, akkor csak rizst és joghurtot ettem, így hamar rendbejött.

A gyerekek nagyon helyesek. Mindegyikőjük tud annyira angolul, hogy megértesse magát velem és hogy néhány mondatot megtanítson. A negyedik-ötödik osztállyal egyezséget kötöttem, hogy minden óra után taníthatnak nekem ők is egy-két nepáli mondatot (a hatodikosok nem lelkesedtek az ötletért). Úgyhogy bővül a szókincsem, bár még mindig szegényes, mert a leírt mondatok egy részét nem sikerült még megjegyeznem, de már nagyon jól tudok forraltvizet kérni, meg azt mondani, hogy éhes vagyok vagy épp hogy nem vagyok éhes. 

A legnagyobb sikerem a tánccal van. Gyanútlanul mondtam, hogy szeretek táncolni, akkor rögtön, ott a mustármaghalmok között meg kellett mutatni, hogy milyen is a tánctudásom.  Az angolórák helyett táncórákat akarnak, a szünetekben szeretnék, hogy táncoljak nekik, úgyhogy teljes a siker. Kicsit bizonytalan vagyok, mert tudom jól, hogy akár hastánc, akár balett, akár egy kis szedett-vedett hip-hop, a tudásom messze van a profi szinttől és nem hiszem, hogy ezekben a stílusokban valaha is láttak mást táncolni én tudom, hogy ennek nem pont így kéne kinéznie…  Az abszolút favorit a „robot-dance”. De azért napról napra bátorodom. Főleg, hogy ők is elkezdték nekem tanítgatni a klasszikus stílust, ami ebben a régióban  A TÁNC, így már kevésbé érzem magam zavarban. Volt egy este, amikor órákon át táncoltunk. Most sok a tánc, mert két hét múlva lesz az ashram alapításának az évfordulója és minden szabad órában, (mikor áram is van) próbálnak a lányok, az egyik koreográfiát már nekem is elkezdték tanítani.

15th of February 2013

Our daily schedule has changed into summer version: morning work from 7am until 10.30am, daytime school from 11am until 4pm. On the 21st of February the anniversary of the foundation of this ashram is coming up so there is big preparation going on. We’ve built (okay, mostly they’ve built, but I’ve helped a little) a stage from ground and mud. I think it looks really good! There will be some kind of tent on it, but I have the feeling it won’t be the same as the tents on the stages in our summerfestivals. I will see in a few days. 

/building the stage - színpadépítés nepáli módra/

There are dance rehearsals every day. I am also teaching  them a coreography: robot-dance. Since they found out dancing is my hobby I have to dance for them every day and when once I moved like a robot it became a very popular. So now I’m trying to coreograph something to Michael Jackson’s Beat it! I surprise myself from time to time how many things I can do from what I thought before I cannot. J

I do yoga every morning, before it was from 5.30 to 6.30 now they have a special 10 days program until the 21st that anyone from the village can come for free yoga from 7 to 8. (So this way I can sleep longer.) And they are also offering medical chek-ups and treatments. I’ve read it in the guidebook, that for 100.000 people there are 5 doctors here (the example was Italy where it’s more than 600) so providing medical help for villagers is a big thing. I feel good knowing that there are two doctors here to whom I can turn with any problems. So far I haven’t had any big problems, another tourist told me she started to have diarrhoea on the second day she arrived to the country and she still had it after 3 weeks, I only had it once for 3 days, but it wasn’t really bad. And I have to get use to the temperature change between day and night, while the days are like summer the nights can be cool, and sometimes I simply forget to put on warm clothes so I caught a cold. But I can manage that without medical help. J

I love my days here. I have few hours of „phisical work” every day, I did window cleaning, polishing/sanding (?) beds and columns (for the top of the temple), planting (potatoes, broccolies), working with wheat, rice and mustard seeds, sorting TORMA roots, collecting corn etc. They say how hardworking I am, but they careful not to give me too dirty or phisicly exhausting works. I can be hardworking, because I feel I’m resting, my mind is in peace I don’t have to think about nothing else I can just enjoy the moment, talk with the others, learn nepali songs while I’m also getting something done. So I like it. And teaching every day 4 lessons in the school gives me the intellectual challenge what I need. I can put creativity in the lessons, sometimes I have ideas that would require internet, or printer or copy machine but since we have neither of theese I have to rethink it. There are around 10 children in each class between the age of 10 to 16. Some of them are really active some barely said 10 english words during theese 4 weeks, but I guess it’s the same everywhere. Besides morning yoga, school and my duty my evenings are free, sometimes I help making chapati, sometimes I read, sometimes I have a walk, sometimes I dance to myself (because my room is big enough even for that! I will miss it when I go home), sometimes I observe how to milk a cow, I even tried it once, but it’s not easy. I get tired just from kneeling under the cow, then you have to aim the milk into the bucket and pay attention that the cow doesn’t kick and you have to put strenght in the movement otherwise the milk doesn’t dome…. so it requires knowledge and practise. I’m not sure it’s a skill that I will perfect….

/girls working with wheat - hamupipőkék és a búza/

The view is beautiful when the morning fog dissappears, ricefields, hills, jungle forest, rivers. There are 3 rivers nearby Narayani is the biggest. I went there twice so far and I like to just sit on the bank, watch and enjoy the peace. There are nice smooth stones in many different shapes and colours on the riverbank. 

/fishing at Narayni river - halászok a Narayni folyón/

I love to walk barefoot on them and to walk on barefoot in general. Usually I’m without shoes all day, I enjoy so much. It brings back some childhood summer memories. J The villages here are tharu villages, tharu people live here. Most of the houses are from bamboo and mud. Sometimes they have fence made from natural materials, sometimes there isn’t anything around the house. Some of the animals walk freely on the streets like chikens, goats usually tied to something as well as the cows and the oxes.  I happen to be an attraction in the village there are not a lot of tourists here. Most of the people smile kindly so I nicely say Namaste back to them, but some are staring in a disturbing way, those I’m trying to ignore. 

/a tipical Tharu house in the village - egy tipikus Tharu ház a faluban/

 A girl from the ashram gave me a nepali name so some of them are calling me Tara, because Eszter is too difficult and they always forget it. Tara means Star, they pronounced Eszter  „A-star”, so it is a logical choice. They renamed my mother, father and sister also. J I feel home here from the first day, I’m part of a big family. Though I’m just a tourist in most of the time I don’t feel like that. I have my own room, I have my own bathroom, sometimes I get more diverse food than them, I only have morning duty and no evening one I have more freetime and I don’t speak their language (only a few sentences)so there are differences but still I feel myself part of their community. They are very cheerful and joyful people so it’s good to be around them.
 

/a peaceful afternoon - egy békés délután/

As I wrote the nature is beautiful, the people are amazing, my daily routine suits me perfectly and there is one more thing I wanted to write about. Nature comes with animals. They have many cows here so we drink a lot of milk and eat lots of fresh and tasty joghurt, sometimes also butter, cream, cheese and cottage cheese. There is a dog called Dharma and a cat named Om and two albino rabbits, who are hopping around all day. I’ve heard before that there are many many kind of birds in Nepal and indeed, there are some familiar ones like eagles, VERÉB and ducks, but at home I’m not used to the view of groups of green parrots singing on the trees. J And there was a big beautiful bird on the riverbank one day I don’t know what was it but it was very nice. In the river there are Marsh Muggers which are type of crocodiles living and some sweet water dolphins too at least the guidebook says so about Chitwan national park which is on the other side of the river, but it’s not likely to see a dolphin. It’s still unbelievable for me that all theese exotic animals are living here free. Even after seeing a rhino. Yes! I’ve seen a rhino, walking on the ricefield. One morning it was raining and the rhino started to walk back to the safeness of the sugarcane field later this way we could see him. We didn’t get too close since rhinos are not friendly animals but it was a great experience seeing one not in a zoo but walking free in the nature. Unfortunately I didn’t take my camera to have breakfast so I couldn’t take a photo of the rhino, but maybe there will be a next time. I don’t really like the thought that there are big poisonous snakes living nearby… but now they are still having a winter dream, and I hope they get active only after the rain comes when I’ll go back to my snakefree country. I made a discovery that I’m not afraid of spiders. I don’t like them, but one morning there was a real (I mean not the usual tiny housespider) spider on the wall in my bathroom, I hit it with my slipper, but it didn’t hurt him he quickly climed behind the mirror. I was living with him for two days, then I asked some local boys if it is poisonous or not, they didn’t know but advised to get rid of it, so they tossed him out of the window. During windowcleaning I met with many other ones but they were the ordinary housespiders. I still don’t want any kind of spiders near me if I have a choice but now I know that I don’t panic if I see one. After spiders let’s finish the animal section with insects. I already have some mosquito bites and it’s february, these just forgot that their time only comes in 1,5 months. I’m already afraid how will I sleep then since they don’t have nets on the windows….

 /Dharma, the dog - Dharma, a kutya/

 I spend a lot’s of time on my own compared to home just thinking, paying attention to myself, doing meditation, writing diary, drawing and dancing. I enjoy that I express my feelings and thoughts in another ways. What I would tell to my best friends or to my sister or mother now has to find other paths. Mostly I write, but feelings and pictures what come during meditation sometimes easier to draw or put into movements. I love that I move that much, morning yoga, afternoon dance plus the work, I go to bed every day tired but happy and satisfied. J

The strange thing in writing a blog that it’s one sided. So you get a hint about my days but I have no idea what’s going on with you… I hope you’re doing great! J

Namaste from the wonderful Nepal!

Namaste a csodás Nepálból! Remélem Ti is jól vagytok, furcsa hogy kevés infóhoz jutok rólatok… 
.