Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem tudok rendszeresen hírekkel szolgálni, de hát errefelé a számítógép és az internet nem mindennapos dolog. A telefonomra sikerült internetet varázsolni (annyira nem volt bonyolult, csak nekem eszembe sem jutott, mert az otthon használt telefonom nem tud még ilyen modern dolgokat). Így nem vagyok teljesen elvágva a külvilágtól, de ritkán használom.

Az ünnepség sokkal nagyobb volt, mint amire számítottam. Azt megelőző 2 nap már elkezdtünk mindenféle finomságot sütni. Élveztem, hogy valódi résztvevője vagyok a készülődésnek. Remélem otthon is sikerül majd reprodukálni egy-két finomságot. A kedvencem egy édesség, olajban ropogósra sütött tészta melaszba áztatva majd igazi, frissen lereszelt kókuszba forgatva. Hmmm. Nagyon fincsi. Volt még fánkszerűség is, meg köményes-szezámos sós rágcsa. A program napján egy óriási lábos, kondér nem is tudom mi a megfelelő szó rá rizspudingot főztek, ami tejberizst jelent, de itt rizspuding néven fut. 110 liter tej 12 kiló rizs és 6 kiló cukor…. Ez aztán mennyiség. 

/ricepudding cooking/

Mert a programot követően a nézők ingyen ebédet/uzsonnát kaptak. Ez 1500 tálnyi ételt jelentett! Műanyagtányér helyett préselt levéltányérokon tálalva. Szóval rengeteg ember volt, több iskolából jöttek a diákok, meg a falu apraja nagyja, vezetősége. 

 /dance classical style/

Maga a program főleg táncokból és beszédekből állt, sajnos a beszédekből egy szót sem értettem…. Ezen kívül volt még néhány dal is. A táncok továbbra is nagyon tetszenek, volt tánc a klasszikus stílusban, voltak különböző néptáncok, például tharu, ez a népcsoport lakja a környező falut és nem tudom mi a táncstílus neve, de itteni könnyűzenére készült koreográfiák. Mindezek után utolsó táncként robot-dance. J Hét gyerek az iskolai egyenruhájukban adta elő, amit tanítottam nekik. Szerintem ügyesek voltak és a visszajelzések is jók, legalábbis ami hozzám eljutott. Együtt izgultam velük végig az előadásokat miközben „hivatalos” fotósként rögzítettem is az eseményeket.

 /robot dance/

Nagyon nagyon élveztem azt az 5 napnyi sürgés-forgást amíg itt voltak Kathmanduból is 25-30-an az ashram alapításának évfordulója alkalmából segíteni meg fellépni. Tényleg elememben voltam és úgy éreztem kinyíltam teljesen, kiléptem az óvatos megfigyelő szerepből már ismertem annyira a szokásokat és a mindennapi rutinokat, hogy el tudtam engedni magam. Szerveztem, besegítettem a főzésbe, próbáltunk, táncolunk, viccelődtünk, nevettünk, mesét olvastunk, beszélgettünk. És ahogy vége lett jött az érzés, hogy ez az 5 hónap nagyon hamar el fog szállni, és hogy akár több időt is el tudnék tölteni az emberekkel itt Terain és Kathmanduban. És akkor még ott vannak az ország felfedezésére irányuló terveim. Tényleg az az érzésem, hogy befogadott a közösség, van akikkel baráti a viszony, másokkal egész testvéri és van akik nagyon jó kis diákjaim… J

Mikor kérdezik, hogy el tudnám-e képzelni, hogy itt éljek egyelőre még az a válaszom, hogy nem. Néhány évet nagyon szívesen. Úgyhogy az eddig kapott három ajánlatot, hogy rendes férjet keressenek nekem visszautasítottam (külső emberek ajánlkoztak match-makernek, nem az ashramban élők). J De azért nyitva tartom a szemem, hátha szembejön egy királyfi fehér lovon, vagy tehénen, esetleg elefánton. J 

/chasing the cows back to the shed/

A másik nagy történés február végén az volt, hogy a teheneknek elkerítettek egy részt a mezőn, ahova ki lehet őket engedni az istállóból és szabadon bóklászva legelészhetnek. Szóval a tehenek kieresztése is szép pillanat volt. Aztán pár napja ebéd közben valaki észrevette, hogy kiszöktek a tehenek a rétről, úgyhogy szaladtak visszafogni őket. Mind meglett és csak az egyik szarva sérült meg egy kicsit, úgyhogy nem történt túl nagy baj. Az állatvilággal tovább ismerkedek, gyönyörű madarak vannak, sokfélék és nagyon szépen énekelnek, repülnek meg csak vannak. J Aztán valami mókus-menyét féle hosszú farkú kisállatokat is láttam a kertben. Meg mikor elmentem egy közeli városba gyönyörű lepkékkel találkoztam és néhány majommal is. A rovarokból is egyre több van sajnos ahogy melegszik az idő…. őket nem szeretem, tele vagyok csípésekkel. Most virágzik egy gyönyörű fa, nagy piros virágai vannak, tényleg nagy, tenyérnyi, azok ülnek az ágakon.

/the flower of my new favourite tree/

Kezd nagyon meleg lenni a szervezetem kicsit küszködik, hogy most kitalálja milyen évszak is van. Kezdetben a nagy hőmérsékletingadozása éjszaka és nappalok között, most meg a nyári meleg, pedig még csak tavasznak kéne lennie. Bár ez itt a tavasz, áprilissal kezdődik a nyár. Pedig már most olyan forró júliusi idő van… A gyerekek nevetve jegyezték meg, hogy én is kezdek „fekete” lenni. Ők persze a világos bőrt szeretik. Egyszer megégtem, azóta óvatosan tartózkodok a napsütésben. Bár így, hogy napközben iskola van a legnagyobb melegben behúzódunk a házba, ahol szintén nincs hűvös, de legalább nem süt a nap. A délutáni szél megváltásként szokott érkezni.

Meg vannak elégedve az aktív részvételemmel. Élvezem is, úgyhogy ez így jó. Az utóbbi hetekben főleg gyomláltam, meg a teheneknek érkező préselt kukoricát szárítottuk a tetőn, annak a cipelésében, lapátolásában segítettem, meg majdnem minden este chapatit készítek, így már az első két lépésben közel profi lettem. Hogy mikor kell megfordítani a készülő „palacsintákat” azt még nem mindig találom el, így van, hogy túlsül és kilyukad, vagy utána nem fújódik fel a parázson, mint egy lufi, mert összesült. De majd belejövök abba is, bár egyre kevésbé lesz kellemes a tűz mellett üldögélni. A tehenek etetésében is időnként segédkezem és kezdem leépíteni a „nem tudta ezt Mehemed, így felrúgták a tehenek” verses mese kapcsán kialakult félelmet, már meg merem ütögetni az oldalukat, hogy forduljanak vagy menjenek odébb, hogy odaférjek a vödrökkel.

/the cowfood arrived/

Reggelente továbbra is jógázom, napközben kis fizikai munka, jó kis alakformáló edzés. Tartottam attól, hogy fogyni fogok, de a múlthéten felfedeztem, hogy van mérleg és megnyugodtam, hogy nem. Hat-hét hete mezítláb járok, imádom! A múltkor mikor segítettem a tehenek etetésében és belebújtam az eddig nagyon szeretett kényelmes túraszandálomba, de nem volt jó érzés. Megszokta a lábam a szabadságot. A térdem változóan bírja a földön ülést és guggolást, a tartásom már egyenesebb, azt észrevettem. Vannak napok mikor nagyon jól tudok törökülni vagy térdelni, máskor kimászni is fáj az ágyból a térdemnek… Gyomláláskor mikor elfáradok a guggolásban lehajolva folytatom, ilyenkor a gyerekek szólnak, nyugodtan „ülj le” de az ülj le guggolást takar. J Pár hete kiment a bokám, tavalyelőtt nyáron szerzett hasonló sérülés után 6 hónap kellett, hogy újra jó legyen. Ez most gyorsabban gyógyul, kapott egy kis segítséget az itt dolgozó természetgyógyászoktól: masszázs vajjal, vörös sárpakolás, gőzkabin (bár az az egész testemnek nagyon jól esett). Van 5-6 állandó páciens, valaki itt is lakik, van aki a faluból jár ide kezelésre, speciális jóga, masszázsok, különböző sárpakolások, forró és hidegvíz, tisztítókúrák, diéta, gőzkabin ezekből áll a kezelés azon része, amit eddig láttam. A holisztikus szemlélet érvényesül, az eldugult orrom miatt kaptam étkezési tanácsokat. J

A szobámat egy hónapig megosztottam egy osztrák lánnyal, jóba lettünk, úgyhogy nyáron majd teszek egy bécsi látogatást.

Múlthét vasárnap volt Siva születésnapja, ezen az éjszakán az a szokás, hogy tüzet raknak, énekelnek, táncolnak, dohányoznak és alkoholt fogyasztanak, bár az utóbbi kettő az ashramban persze nem volt része az ünneplésnek. De volt nagy tábortűz a kertben. 

/Celebrating Shiva's birthday/

Eszter a turista is megkezdte ismerkedését az országgal. Pár hete voltam Devghatban, ami egy hindu zarándokhely. Ez egy kis falu két folyó találkozásánál, amik később a Gangeszbe ömlenek. Sok hindu jön, hogy megfürödjön a folyóban. A faluban, kisvárosban ashramok, szanszkrit főiskolák vannak, templomok, kertek szobrokkal, tényleg szép hely.

 /Devghat/

Csütörtökön Lumbinibe látogattam el, ahol Buddha született. Legalábbis a VI. században Ashoka emelt itt egy oszlopot, amin ez áll. A világörökség része és nemzetközi béke szimbólummá kezd válni. Rengeteg ország emelt itt templomot, meg is látogattuk Sri Lankát, Myanmart, Kínát, Japánt, Franciát, Koreát, Nepált. Nagyon különbözőek, a legtöbb mellett egy monostory is van. Nekem nagyon tetszett kívülről a kínai, de belül egy óriási aranyozott szobor volt, az már kevésbé tetszett. A régi palota helyén, ahol ténylegesen született egy templom áll és körülötte a kertben rengeteg gyönyörű nagy fa van, amikről imazászlók ezrei lógnak. Gyönyörű…. Kerestem egy csendes helyet az egyik fa tövében, ahol meditáltam. Olyan nyugalom és béke járt át, amit ritkán él meg az ember, tényleg különleges volt. Úgyhogy örülök, hogy eljutottam ide.

 

 Most a hétvégén nyaralok. Igazi nyári vakáció. Saurahába látogattam el az osztrák lánnyal és egy dán nő is csatlakozott hozzánk. Ez a városka a Chitwan Nemzeti park szélén fekszik és igazi nyaralóváros, a nepáliak is ide járnak lazítani, olyan a hangulat, mint egy dél-európai mediterrán tengerparti városkában. Pedig itt nincs tenger csak egy folyó. Tegnap reggel fürödtem a folyóban az elefántokkal.

Nagy élmény volt, úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, rengeteget nevettem. J Utána a helyiekkel úsztam is a folyóban, bár később kiderült, hogy aligátorok lakják. De szerencsére nem találkoztam eggyel sem és már nagyon hiányzott az úszás a víz, pláne, hogy már nagyon meleg nyár van 33 fok körül. Délután mentünk a dzsungelbe elefántháton kirándulni, az is nagy élmény volt, bár a dzsungelből nem sokat láttunk, néhány majmot, őzet, madarakat, vadon élő kakast is! J

 Reggelente a folyóparton reggelizünk, tényleg tiszta luxusnyaralás. De ma már megyek vissza az ashramba. De teljesen lenyűgöztek az elefántok. J Nagyon helyes állatok. Szóval az elmúlt napokban igazi turista voltam, aztán ma visszatérek az ashramba. Kíváncsi vagyok hogy fogok boldogulni a helyi közlekedéssel, de optimista vagyok.

Április elején jelentkezem újra! Addigis jó tavaszodást otthon!

Namaste!